Május 20-án beiktatták hivatalába Tajvan első női elnökét, Tsai Ing-went. Ebből az alkalomból mi másról is lehetne szó, mint nőkről és politikáról. Tajvanon prezidenciális rendszer van, tehát az állam legfőbb irányítója az elnök, ő nevezi ki a miniszterelnököt, illetve a kabinet tagjait. Az elnök közvetlen választások útján, négy évre nyer mandátumot, egyszer újraválasztható. Tsai 2012-ben indult először a választáson, akkor alulmaradt Ma Ying-jeou elnökkel szemben, aki a Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) színeiben 2008 és 2016 között volt Tajvan elnöke.
Tsai a Democratic Progressive Party (DPP) színeiben kormányoz. A DPP 1986-ban jött létre, a Kuomintang egypárti, autoriter rendszerével szembeni ellenállásból, jellemzően liberális értékeket vall, az emberi jogok és az önálló tajvani identitás képviselete fontos karakterjegyei politikájának. A Kuomintang mellett a másik nagy párt az országban. Elnököt fennállása óta egyszer adott 2000 és 2008 között, megtörve ezzel a Kuomintang több mint fél évszázados uralmát. (2004-ben, órákkal a DPP-s elnök újraválasztását hozó szavazás előtt az elnök és alelnök ellen merényletet kíséreltek meg. Szóval nem babra megy itt a játék, amikor kevésbé Kína barát erők megválasztásáról van szó.) Tajvanon egykamarás parlament van, és jelenleg a parlamenti többséget is a DPP birtokolja, a korábbi DPP-s elnök parlamenti kisebbség mellett kormányzott.
Nem meglepő tehát, hogy a május 20-i elnöki beavatást követő ünnepség idejére a városnak az elnöki palotához közeli részét hermetikusan lezárták és csak nagyon komoly biztonsági ellenőrzés után lehetett bejutni egyáltalán a környékre, a színpad és az ünnepség szűkebben vett területére meg be sem lehetett menni, csak külön meghívóval.
A távolban a színpad és az elnöki palota:
Úgyhogy kénytelen voltam beérni egy rövid lézengéssel az óriáskivetítők környékén (a külföldi diplomáciai vendégek miatt a műsor konferálása angolul is zajlott), illetve megtekinteni a kordonon kívüli színes forgatagot, mely a Kína pártiak és a Tajvan függetlenségét követelők szó- és transzparenspárbajától volt hangos. Egyébként sokkal érdekesebb volt, mint a hivatalos műsor :)
Voltak, akik Kínát pártolták:
De úgy tűnik, többen vannak, akik független Tajvant akarnak:
A szuvenírárusok is a kordonon kívül kaptak helyet és igen pompás választékot kínáltak Tsai Ing-wen bárminemű megjelenítéseiből:
Én maradtam a bögrénél, hogy minden reggeli kávé alkalmával áldozhassak a girlpower oltárán: 
Minden estre a nagy kérdés most, amikor a nem oly nagyon Kína-barát DPP került hatalomra, hogy mit is szól a nagytesó ehhez a feminista, függetlenségi vircsafthoz. A kínai állami média minden esetre gyorsan megírta, hogy egy SZINGLI NŐben olyan megbízni, mintha papírcsónakra építenénk kártyavárat – akit nem köt le a családja meg a gyerekei, az szélsőségesen fog politizálni. Akkor mostmár értem, hogy mi a baj a férfi politikusokkal, nem köti le őket eléggé a családjuk meg a gyerekeik...
Szondáztam is gyorsan, hogy mit mond a nemzetközi néplélek (és annak legfőbb lakmuszpapírja, a google kereső), arról, hogy akkor mi is a legérdekesebb egy női elnökben, amire az emberek kíváncsiak. Nem is tudom, hogy meglepődtem-e... asszem, nem:
A beiktatás napján mindazonáltal mindenki kihegyezett fülekkel azt figyelte inkább, mit mond harminc perces első elnöki beszédében Tsai a Kínával való kapcsolatról, és az ún. "1992-es konszenzusról". Ez az 1992-ből datált diplomáciai "egyetértés az egyet nem értésről" kimondja, hogy a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság (Tajvan) egyetért abban, hogy egy Kína van, de ennek a kijelentésnek más a definíciója a két ország számára. Ami Kína részéről azt jelenti, hogy nem tekinti önálló országnak Tajvant. Úgyhogy most nem nagyon örülnek Kínában, mert a beszédében Tsai többször is országnak nevezte a szigetet és az 1992-es konszenzusról mindössze annyit mondott, elismeri, hogy az egy "történeti tény".
Kihegyezett fülekkel figyel a média:
Egyébként főleg az összefogásról beszélt, hogy mindenki vezetőjeként az egész ország javára kívánja a pangó gazdaságot fellendíteni (meghirdette a "Déli nyitás" programját, ami, ahogy az a térképre tekintve világos, nem Kína irányába mutat), és kiemelt feladatának tekinti a fiatalok problémáinak kezelését.
A fiatalok pedig politikailag többnyire Kínától való távolodást akarnak.
Egyébként úgy tűnik, a Kuomintang is hallgat az idők szavára, ugyanis közben, márciusban ennek a pártnak az elnöke is egy nő lett – mondanom sem kell, hogy a KMT több, mint 100 éves történetének ő az első női pártelnöke. Az új elnök azt nyilatkozta, hogy a KMT továbbra is jó kapcsolatra törekszik a Kínai Kommunista Párttal, mert ez Tajvan érdeke. A KMT Kína-barát politikájának megkoronázása egyébként a tavaly novemberi "Ma–Xi" volt – a történelmi csúcstalálkozó a két Kína elnökei (Ma Ying-jeou és Xi Jinping) között. Ez azonban úgy tűnik a tajvaniak ízlésének már nem felel meg, egy friss felmérés szerint a lakosság 80%-a tajvaninak tekinti magát, 8% kínaiként, 7.6% pedig tajvani és kínai identitásúként definiálja magát. Az emberek több mint fele, 51% gondolta úgy, hogy jobb lenne, ha a jövőben Tajvan független ország lenne, és csak 15% tartja jó ötletnek a Kínával való egyesülést...
Nem mondható tehát túlzottan egyszerűnek a helyzet – kényes, nemzetközi diplomáciai csiki-csuki a tajvani politika. És be kell látni, hogy egy fecske sajnos nem nagyon csinál itt sem nyarat. Tsai megválasztása után Ázsia szerte lelkes feministák szurkoltak az új elnöknek, hogy sikerüljön a kabinetjében, ha nem is rögtön Justin Trudeau-i arányban, de azért jelentős mértékben növelnie a nők számát. Hát, nem sikerült. A tajvani kormány sajnos jelenleg is egy öregfiúk klubjára hasonlít legjobban – azért a bögrémet nem dobom ki, és tovább szurkolok a női elnöknek :)
Habár az internet tele van a kormány hivatalos intézményeinek mindenféle önfényezésével arról, hogy milyen jelentős kormányzati lépések történtek az utóbbi 20 évben a nők helyzetének javítására – és valóban történtek fontos intézkedések például a családon belüli erőszak visszaszorítására –, de nemzetközi összehasonlító statisztikákat nehéz találni a helyzet felmérésre, mivel a legtöbb nemzetközi szervezet számára, melyek a nagy felméréseket végzik, Tajvan egyszerűen nem létezik országként.
Minden esetre néhány éve október 11-e már hivatalosan is a "Lányok Napja", ami szintén elég fontos egy olyan kultúrában, ahol a gender alapú abortusz hosszú ideig bevett szokás volt. Mindenféle más intézkedések is vannak, melyek a nők védelmét szolgálják, amik közül némiképpen szürreálisnak tűnnek – és nem is igazán tudom, mennyire lehetnek hatékonyak – az olyan intézkedések, amelyek például a tömegközlekedést próbálják biztonságosabbá tenni.
Csúcsidőben a vonatokon külön ülőhelyek vannak a nőknek, bár nem tudom, mennyinek jut így valóban hely, mely a tömegben zajló szexuális zaklatást előzheti meg:
Női utasok számára a vonatállomásokon és a metróban is a peronra felfestett "biztonsági zónák" vannak. Nem teljesen értem ezek valódi, praktikus hasznát, fontosabb talán, hogy mindenhol mindig van jelen hivatalos személyzet, ha valami gond lenne, az valószínűleg hatékonyabb... bár lehet, hogy ezek a rózsaszín foltok vannak a biztonsági kamerák számára legjobban látható helyeken...
Ezektől a feliratoktól most úgy tűnhet, ez valami állati veszélyes hely a nők számára egy átlagos napon. Szerencsére egyáltalán nincs így. Ez egy kicsit a látszatintézkedések túlzásba vitelének tűnik számomra...
De semmiképp sem akarok elégedetlenkedni, valójában Magyarországon a helyzet még az itteninél is sokkal szánalmasabb, ha a nők politikai részvételét és egyáltalán a nőügyek általános kezelését tekintjük. Abban azonban nagy az egyetértés mindenhol, hogy a tudományhoz csakis a férfiak értenek: Tajvan vezető egyeteme a National Taiwan University, az egyetemnek 11 kara van, mindnek a dékánja férfi. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek 8 kara van, mindegyiknek a dékánja férfi.
Egy dologban azonban feltétlenül felülmúlnak bennünket, és ez nekem minden országban fontos szempont, van egy nagy hagyományú, idén 23. alkalommal megrendezésre kerülő női filmfesztiváljuk: Women Make Waves Film Festival. Már csak az októbert kell kivárni.
