Nem viccelek, tényleg. Az a szuperség van, hogy itt minél többet soppingol valaki, annál nagyobb esélye van a lottónyereményre. Márpedig a soppingolás, az megy nekem. Tajvanon minden egyes vásárláskor a kapott blokk egy lottószelvény. A nyertes számokat kéthavonta húzzák ki, a főnyeremény 100 millió forintnak megfelelő összeg, és van 20 milliós, 2 milliós nyeremény is, egészen le 200 NTD-ig (1800 Ft). Már valószínűleg mindenki kitalálta, hogy 1800 Ft-ot nyertem :)
Nagyon lelkesen gyűjtögettem a blokkokat, mely tevékenység alkatilag egyébként sem áll tőlem távol, mert elhatároztam, hogy mindenképpen nyernem kell, mielőtt hazamegyek. Most, hogy sikerült, azt hiszem, be is fejezem ezt a tevékenységet, és bedobom a blokkokat a pénztárgépek mellett általában elhelyezett gyűjtőedényekbe, ugyanis a legtöbben jótékonysági szervezeteknek adják a blokkjaikat, melyek aztán az esetleges nyereményeket felhasználják. Állítólag az egész a számlafegyelem erősítése érdekében került bevezetésre, és tényleg mindenhol (kivéve persze az utcai dumpling árusokat) nagyon lelkesen ragaszkodnak hozzá, hogy a vásárló kezébe nyomják a blokkot.
Azon kívül, hogy nyertem a lottón, a tajvani énekesi karrieremet is sikerült megalapoznom. Június elején volt ugyanis itt a rendkívüli fontosságnak örvendő Sárkányhajó Fesztivál nevű többnapos népünnepély. Szerepelnek az ünnep alapját képező legendában öngyilkos bölcs (testének) megmentésére induló sárkányhajók, valamint a bölcs testétől a halakat elcsábítani hivatott, vízbe hajigált, bambuszlevélbe csomagolt rizspogácsák (zongzi). Ennek megfelelően az ünnep két fénypontját a mindenfelé megrendezett sárkányhajóversenyek, valamint a zongzi mértéktelen fogyasztása képezik. Tök unalmas egyébként, hogy itt minden ünnepi különlegesség is rizsből van, mintha a nem ünnepi kaják nem abból lennének :)
Lényeg, hogy ez egy fontos ünnep itt, és ebből az alkalomból a külföldi ösztöndíjas kutatók számára a Tajvani Nemzeti Könyvtár rendezett egy zongzi evéssel egybekötött kultúrműsort. A kultúrprogramot egyrészt egy jelentős helyi előadóművész szolgáltatta, aki kínai fuvolán játszott, másrészt pedig az önként jelentkező külföldi szkolárok demonstrálhatták nemzeti kultúrájukat kis produkciókkal. Sejtettem, hogy a komoly szkolárok majd túlzásba viszik a komolykodást, és nem fognak tolongani a lehetőségért, úgyhogy a Kodály-módszer képviseletében, egykori énekkaros múltamat a nemzetközi szkolárok mulattatása érdekében vetettem be. A szomorútól a vidámig ívelő műsoromban a Tavaszi szél.. és a Bonchidai menyecskék kaptak helyet. Mondanom sem kell, fergeteges siker volt - komoly mulatós hangulatot idézett elő a Bonchidai menyecskék :) Egy csapásra híres lettem, úgyhogy már a Külügyminisztériumban is jól ismernek, mivel ők a kutatói ösztöndíj gondozói és képviselőik is jelen voltak a pompás műsoron :D
Azért a sárkányhajók versenyéről sem akartam lemaradni, úgyhogy az egyik napon kimentem a központi hajóverseny színhelyére, ahol a világ minden részéről érkező evezőscsapatok mérték össze tudásukat sárkányhajózásban. Több mint 200 csapat indult a seregszemlén, és ilyen hajókkal versenyeztek a Tajpejt keresztülszelő egyik folyón:
Az ünnep további hozadéka volt, hogy a hajóversenyre menet beleléptem egy irdatlanul mocskos pocsolyába, amitől szörnyű allergiás bőrelváltozás keletkezett a lábfejemen, úgyhogy alkalmam támadt megismerkedni a helyi gyógyászati ellátás egy darabkájával. Az egyetem rendelőintézetében voltam, ahol bámulatos szervezettség, rendkívüli hatékonyság és gyorsaság benyomását keltették. Például mire kijöttem az ajtón a rendelőből lényegében névre szólóan, lefóliázva adták kezembe a számomra felírt és pontosan csak a beszedni javallot mennyiségben kimért orvosságot. Amennyire hallottam, ez nem egyedi eset, az orvosi ellátás igen magas színvonalú és jólszervezett errefelé. Azért remélem, sokszor nem lesz rá szükség a továbbiakban.
